A fiatal felnőttek fele tényleg magányos?

Podcast
Kapocs Ifjúságsegítő Magazin
  • 996kapocs080222
    53:28
audio
56:53 perc
Ha van újrakezdés, mi az, ami azt lehetővé teszi?
audio
57:54 perc
Akusztikus utazás Latorczai Balázzsal
audio
56:54 perc
Hullámverések a gyermekvédelemben
audio
56:51 perc
Az ideális iskola hat eleme
audio
56:55 perc
Út közben – vajon miért pont arra indult el?
audio
56:43 perc
Szegényen is élni kell… mire szocializál a szegénység?
audio
56:50 perc
Hogyan jön, hogyan jöhet létre bántalmazás egy családban?
audio
56:21 perc
Út közben… Vajon jó irányban indult el?
audio
56:54 perc
Az erőszak újratermelődése…
audio
58:46 perc
Fiatalok szabadulás előtt és szabadulás után

A legújabb nagymintás ifjúságkutatás eredményeinek feldolgozása során bukkant fel ez a kérdés, amelyre számos értelmezési és válaszkísérlet született. A beszélgetés során Matiscsák Attilával igyekszünk körül járni és megérteni, hogy magány mikor telepszik ránk, és miként lehet eredményesen megbirkózni vele.
Az azonban eddig valahogy mégsem derült ki, hogy miképpen lett ennyire fontos fogalom napjainkban a magány.
Az egyedüllétet jobbára választjuk, a magány inkább ránk telepedő kényszer, amellyel néha nagyon körülményesen küzdünk meg.
Nehéz, sokféle értelmezést és megközelítést lehetővé tevő fogalom a magány. Mindenki jól ismeri, bár igencsak illékony dologról van szó: van, amikor úgy is érzi magát az ember, és persze van, amikor nem. A magányosságra adott válasz, inkább a pillanatnyi állapotról szól, amely – talán éppen a témáról folytatott beszélgetés hatására – szépen meg is változhat. Mégis, ha egy fiatal nemzedék nagy része úgy válaszol, hogy magányosnak érzi magát, az feltétlenül figyelemre méltó üzenet. Milyen társadalmi környezet, személyes viszonyok, milyen aktuálisan jellemző üzenetek, felszólítások késztetik a fiatalokat arra, hogy magányosnak tartsák magukat? Érzékenyebbek lennének talán? Mennyire rajtuk múlik a magányuk? Csupa találgatás a téma boncolgatása…

Szólj hozzá!